Mindenféle lovaglás végcélja a lovas és a ló közötti harmónia-tehát: A szépség!

Sajnos azt tapasztalom a lovaglóórák alatt, hogy teljes tanácstalanság ül ki az arcokra, amikor olyan alapfogalmakról esne szó: mint elengedettség, ütem, támaszkodás, lendület, stb.

Ezért leírom nektek azokat a törvényszerűségeket -egyszerűen és érthetően-, amelyeket a lovasnak nem szabad megsértenie, ha elakarja kerülni lova testi és idegrendszeri károsodását.

Az alapkiképzés a klasszikus lovasművészet tanain alapul, melyet évszázadok(!) tapasztalata és tudása alapján fektettek le. Ezért is teljesen érthetetlen, hogy olyan kevesen látják be azt, hogy a szükséges technikai és elméleti alapokat, a legnagyobb tehetség mellett is meg kell tanulni!

Abban a szerencsés korban élünk, mikor nem mindent a saját tapasztalás útján kell megtanulnunk. Sok kérdésünkre a választ megadja az évszázadok alatt felhalmozott tudás és tapasztalat. Csak el kell ezeket olvasnunk!

A lovasnak tudni kell helyesen ülni, érezni és segítséget adni. A lovasérzésre csak magunk tehetünk szert, mások csupán ösztönözhetnek bennünket helyes magyarázatokkal és önellenőrzésre való utalással.

Sosem az a lényeg, a feladatot elvégeztük-e, hanem, hogy miként tettük azt. Az a bizonyos lovasérzés csak az értelem és elméleti tudás segítségével képezhető és fejleszthető tovább.

Itt csak azt fogom nektek leírni, mire figyeljetek.

Természetesen ez nem egy kötelező olvasmány. Ha úgy érzed te már mindent tudsz a lovaglásról, mi várjuk a Te tanácsaidat!

Bízom benne, hogy sok elégedett ló fogja meghálálni Nektek, hogy az Ő javukra igyekesztek minnél többet megtanulni a lovaglásról!

Jó lovaglást!

gy.