|
[20-1]
Csak egyszer estem le a részeges fjordról.De azt a napot soha nem feledem.
1.felvonás,adatok:kedd 17:00
A gesztenye barna hajú leány kengyelbe tette lábait és a ló már indult is
2.felvonás,adatok:a ló ügetett a homokbuckák közt
szélsebbes iramot dikált a ló de a leány élvezte
3.felvonás,adatok:a ló megpihent
a ló sétalni kezdett amikor...
a ló megrijadt és hirtelen elindult a leány pedig mint katona a véres csatamezőn küzdött azért hogy ne kerüljön a homobuckák árnyékába
DE LEÁNY OSTOBA VOLT HAGYTA MAGÁT LEESNI LÓ MEGCSAK FUTOTT MAJD MIKOR MEGLÁTTA A KÍNOK KÖZT HENTERGŐ LEÁNYT A LÓ MEGÁLLT SZEMEIN AZ LÁTSZOTT:
bocsáss meg!
4.FELVONÁS,ADATOK:A LEÁNY SZENVEDETT SOSEM ÉRZETT MÉG ILYEN FÁJDALMAT A LEGJOBB BARÁTJA VETETTE A FÖLDRE DE FELÁLLT ODA SÉTÁLT A MAGÁT SZÉGYENLŐ LÓHOZ ÉS FELÜLT RÁ MENTEK TOVÁBB MÍG EL NEM JÖTT A 17:30 AMIKOR A LEÁNY HAZAMENT
ÉS HOGY MIÉRT RIADT MEG A LÓ ?:
Tóbiást megrázta a villanypásztor és örült vágtába kezdett ezt látva Szilaj megindult
TEHÁT A BÜNÖS:TÓBI és a VILLANYPÁSZTOR
DE A LEÁNY MINDENKINEK MEGBOCSÁTOTT
(REMÉLEM TETSZET A SZTORY)
by.NELLY
|
Wow! Micsoda költői képek! Külön grat érte! |
Tobak Dalma:
A történet egy szép, nyári napon történt, amikor a mézédes akác illata terjengett a levegőben és a füvet az eső aranycseppjei harmatozták be. A lovasudvarban egyszer élt Rab-ló, Menárik Tamás és én, meg Gyöngyi. A lovon ügettem, ügyességi feladatokat végeztem el és a nap édesen világítva a szemünkbe összekötött őt és engem, mint embert és állatot. Az idillikus harmónia halvány képében ott volt Gyöngyi is, aki gyengéden suhintott néha egyet a ló farára ügetés közben, gyorsabb tempóra nógatva a fáradó állatot. A szél megérintette sörényét és a magasba emelte, hogy aztán egy-egy tincsével játszadozzon. De a méla nyári szellő hozzám is eljött, és súgott valamit. Azt, hogy most valami balsejtelem következik. A szürke homályból, a nap égvörös koronájánál Menárik Tamás és az ostor körvonala rajzolódott ki. Felkapta fejét ló és ember, nem tudva mit remélhet, gyors ügetésbe kezdett. Az ostorozó ördög a nyugodt állatot felbőszítve úgy érezte, rúgni kell. Az ostor és a lovas felrepült az égbe Illésként, csillagképpé változva. Ha felnézel az égboltra az este, és az éjszaka fekete köpenyén meglátsz egy ostorozott lovast, jusson eszedbe az, hogy a sors mindig kiszámíthatatlan, de a lovaglás az a földi paradicsom, mely a sírodig elkísér.
|
Hali! Csak annyit akarok, hogy jó kis story. Nagyon jó írás!!
Fuji(na) |
Örülök az őszinte megnyilvánulásoknak, ha lesz ihlet, sztori is lesz!Abban biztosak lehettek! Pápá |
Ez kemény! :)
De nagyon klassz volt olvasni, szintén!
Rita |
Kedves Rita + mindenki!
Most is egy újabb sztorival bővül a repertoár, hiszen az élet folyik tovább, a lovazás zajlik ezerrel, a lovastusában is szakadatlanul küzdünk a legjobb időeredményekért, vagy ha azért nem is, akkor azért , hgy ki-ki minél ügyesebb legyen a futószáron, hogy szabadon mehessen...szóval mindenkiben megvan a bizonyítási vágy, motoszkál bennünk, hogy képességeinkehez mérten a legjobbat nyújtsuk mind a lovardában, az iskolában és az élet különböző területein!
Azért én is igyekszem minden hónapban legalább egyszer kijutni Gyöngyihez,legalább azért, hogy az aktruális havi pályát lelovagoljam, aztán sikerül, ahogy sikerül, de igyekszem mindig a maxot nyújtani.Most sem volt ez másként, Gyöngyivel már két héttel előre lefixáltuk, hogy pénteken megyek hozzá...Nem is volt semmi gáz se az időponttal, sem pedig mással, sőt , még az eső sem esett, mint tavaly ilyenkor, amikor nem tudtam olyan időpontot kifogni, h ne esett volna...Minden klappolt vmi miatt...egy kicsit túlságosan is.Szerintem.
Tóbit kaptam meg lovaglásra ismét, úgy mint máskor is.A drágám megint elkezdte a szokásos nem arra megyek, amerre te akarod! formáját hozni, én meg szerencsétlenkedtem egy sort vele néha több, néha kevesebb sikerrel, aminek persze az lett az eredménye,hogy Tóbi győzött és én alul maradtam.Akárhogy erőlködtem azon, hogy sikerüljön megváltoztatni az állást, sehogy sem jött össze...ezt az elemi harcot a Fradi-Újpest mérkőzésekhez tudnám hasonlítani, ahol mindkét fél be akarja bizonytani erőn felül, hogy ő a legjobb, de végül csak egy maradhat!Ez itt sem olt másképp, csak a küzdőtér a lovarda volt és nem a zöldllő gyep!
Ez így ment egy jó ideig, már el is keseredtem meg mimden, amikor Gyöngyi odajött és közölte a nagy hírt, miszerint átülhetek Titánra és vele lovagolhatom le a pályát...Virult is a fejem, mint a tubarózsa, hogy végre nem kell ennyit szerencsétlenkednem Tóbival - bocs Tóbi, de ez volt - és lelovagolhatom végre a pályát is...király!
A pálya szokásosan zajlott: Gyöngyi elmagyarázta mikor mit kell csinálni, hogyan vegyem be a kanyarokat és ha vmi nem sikerül akkor mi lesz a bünti.Így is volt, a pálya lovaglásánál nem is volt semmi gáz addig a részig, ahol le kellett állítani Titánt lépésbe: ugye Ti is emlékeztek, hogy a madzagon lógó labdát kellett leakasztani az egyik oszlopról, továbbsétálni, újrakiakaszatni, aztán mégegyszer ugyanezt a feladatot megcsinálni lépésben.Én már az utolsó előtti leakasztásnál tartottam,amikor szeretett lovacskánk egy korábbi rossz emlékből adódóan megijedt ahogy nyúltam a madzagért és szó szerint kiszaladt alólam!!!Én ezt a pillanatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a mesékben a cowboy alól a ló kiszalad, nagy porfelhőt hagyva a lovas alatt és a lovas a meglepettségtől még egy kis ideig a levegőben van, aztán leesik a földre!Hát most én is így jártam Titánnal!szerettem is érte!Főleg azért mert az esés után egyből felálltam és akkor láttam, h a ló volt olyan jófej, hogy nem szaladt el, hanem megvárt, amíg én feltápászkodok és renbe szedem magam...Közben Gyöngyi is ott termett és segített nekem a visszaszállásban.Innentől kezdve Titán kisangyalként viselkedett velem, a pályát ismét lelovagoltam és az eredmény most ott látható a ranglistában:) remélem így is marad, de neketek is szurkolok azért!:D
Gyöngy ennek örömére rámragasztotta a Pilangó nevet - vajon miért is? -ami szerintem egész találóra sikeredett mindezek után.Az egy dolog, hogy szeretek repkedni a levegőben - az akrobatika miatt - , de nem mindegy,hogy ezt milyen formában és minőségben teszem!
Ezzel újabb esés van kipipálva, Titánnak köszönhetően szám szerint a 18.! Már csak Szilaj hiányzik és akkor teljes lesz a skála! Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogom ezt számolni!De most még egész jól számon tudom tartani!tök Jó ez a honlap!Így minden fontos dolog dokumentálva van!
Eséseim statisztikája a következő képpen alakult: 2.25 esés jut mind a 8 lovaglással töltött ébvemre, de ha ugyanezt nézzük az életkoromra levetítve, akkor ez a szám a 0.947 ezredet éri el!Ami azt jelenti, hogy romlott az átlagom az előzőhöz képest, amit persze az fog kompnzálni, hogy januárban már betöltöm a 20. életévemet.Persze ez csak akkor érvényes, ha addig nem esek le ismételten valamelyik gyöngyszemről...De nem akarok! Fennmaradni nagyobb dicsőség! Szerintem!
Jók legyetek, lovagojatok sokat, tanuljatok jól + miden ami szép és jó!Remélem tetszett neketek, amit írtam!Sziaszok! Pilla/ motmár Pillangó voltam!!
|
Szia Pilla!
Nagyon jók a történeteid! Tényleg lehetnél író 
|
Hali!
Elgondolkodtató a dolog, majd az egyetemen visszatérek rá!Egyébként örülök neki ha tetszett az írásom másoknak is, szeretettel várom a rajongói leveleket!!:)) Pá |
SZIA PILLA!
MOST IS, MINT MINDIG, IGAZI ÉLMÉNY VOLT OLVASNI AZ ÍRÁSOD !! /HÁT MÉG LÁTNI A TIGRISBUKFENCEDET  /
KÖSZÖNET NEKED ÉRTE!!
MÁR A TÖBBEN IS JELEZTÉK, HOGY NAGYON TETSZETT NEKIK A KIS REMEKMŰVED!
SZERINTEM JELENTKEZZ ÁT VALAMI ÍRÓI SZAKRA !!!
VÁRJUK TOVÁBBI ÉLMÉNYEIDET !!!
GY. |
Helló mindenkinek!
Amint már megszok6tátok már tőlem, ismét egy újabb lovas élménnyel fogom gyarapítani az oldalt, hiszen ami történt velem, az elég friss, szóval az emlékek sem halványodtak még el teljesen.Ma kivételeen kis történetem nem Fanniról fog szólni - bár róla is írhatnék egy-két dolgot -, hanem Tóbiásról.Vágjunk is bele, nem húzom az időt tovább, ismerjétek meg a sztorit és okuljatok belőle!!
Szóval tegnap + ag.14-én - történt a dolog.Gyöngyi este 7re adott nekemn időpontot, hogy lovazni menjek, így igaz, hogy egy kis késéss, de megérkeztem hozzá: Bocs Gyöngyi még így utólag is!Nem fordl elő még egyszer! A telefonban tájékoztatás kapt a lovak állapotról is, miszerint mostanában kirobbanóan jó formában van tóbiás és a többi tünemény is. Tök király gondoltam magamban, hogy kijövök és még az augusztusi pályát is lelovagolhatom!Ezaz!
Fel is szereltük Tóbit el is kezdtem vele bemelegíteni, nem is volt vele semmi baj, csak néha nem arra akart menni amerre én szerettem volna, de ezeket az apróságokat sikerült is korrigálni érzésem szerint, ennek ellenére egy is baki becsúszott nála ügetésben. ilyenkor jön az a mondás, hogy nincs rossz ló, csak rossz lovas.Lehet hogy velem is ez volt a gond.A bib ott volt, hogy amikor ügetésben bal kézről akartam jobb kézre váltani, a drágám ellenszegült.Ezt többször is megcsinálta, hiába lett kijavítva a hiba.
Az egyik ilyen eset után megunta a banánt kedves Tóbiásunk és irtózatos bakkolás formájában adta ezt a tudtomra. Hát mit is mondjak, illetve írjak ezek után???Az események teljesen magukkal ragadtak, így nem volt mit tenni, csak hátradőlni és kapaszkodni. Nálam ezt úgy sikerült kivitelezni, hogy közben a lábam kicsúszott a kengyelből, így Tóbi erőfeszítését siker koronázta, ugyanis a 4. vagy 5. bakugrás után sikerült úgy elveszítenem az egyensúlyomat, hogy jobbnak láttam elhagyni a veszélyes zónát, esetünkben Tóbiás nyergét, így a ló oldalán lerepülve a homokban kötöttem ki, ló meg boldogan kolbászolhatott szabadon a karámban, megszabadulva a terhétől, magyarul tőlem.A következő kép amire emlékszem az az volt, hogy ültem a homokban és próbáltam magamhoz térni, több- kevesebb sikerrel. Mindezt látta természetesen Gyögyi meg Réka is. Gyöngyi szinte meg is dícsért, h milyen sokáig fenn maradtam a ló hátán és ez olyan bravúros teljesítmény volt, hogy majdnem gratulált érte! Aztán Réka is odajött hozzám, szépen talpra állítottak, azuán folytatódott tovább a mókázás. Ismételten felülhettem a rodeólovacskára - mivel gyöngyi szerint hatalmasakat ugrált velem -, és elkeztük átbeszélni a pálya menetét, miközben békésen ügettem és vágtáztam vele. Eközben Tóbi fejében újabb kísérlet fogalmazódott meg annak érdekében, hogy ,megszabaduljon tőlem hiszen isméteten jókdvű ugrándozásba kezdett, velem a hátán. Ekkor már én is hamarabb kapcsoltam, így hiába ért meglepetés, mostmár kibírtam a ritikus pillanatokat így fenn maradtam rajta.Tovább lovagoltam vele, de valami ismét nem tetszett neki és ttt még egy utolsó, elkeseredett próbálkozást bakkolás formájában, de ez ismételten nem jött össze, így Tóbiásunk hoppon maradt és boldogan lovagoltam le vele az augusztusio pályát.
Ezután már elkezdett besötétedni, de így is teljesen új impulzusokkal ismerkedtem meg Tóbiás jóvoltából.Mondtam is ezt Gyöngyinek!A lova tényleg lelkes volt...Annyira, lelkesedett azért hogy megszabaduljon tőlem, hogy ez sikerült is neki, igaz három próbálkozásból csak egyszer.Ezzel a 17. esésemet könyvelhettem el, ami azt elenti, hogy 19 év alatt, minden évre jut 0.89 esés, de 2000-ben keztem lovagolni, tehát 8 éve, így minden évre jut 2.125 esés, amit lovaglással töltöttem. Jó mi?
Jegyezzétek meg!mindig tanul valamit az ember!Ha nem is a maga bőrén, éppen ezért írtam meg ezt a történett, h megmaradjon az utókor számára a 17. esésem története.Így is van egy pár már itt.Úgyhogy jók legyetek, vigyázzatok magatokra és reméljük, hogy legközelebb már szép élményeket fogok a másik rovatba írni nektek!
SZIASZTOK!!! Lilla / Pilla voltam |
Szioka!
Esésekről Gyöngyi tudna mesélni...rólam...nos egyszer ló nélkül! rohantam neki véletlen z áramosmadzagnak...na de lovas esésem már volt egy csomó...aszthiszem 8...de ezek nem Gyöngyinél hanem táborba meg rokonnál.
Kezdjünk bele:1 Esésem{erre nagyon emlékszem}:keresztapunál volt és lovagoltam Csitrin.Ő egy öreg és kiszámítható ló de úgy néz ki hogy rossz kedvében találtam.vinném be a karámba mikor ráharap a kötőfékre és ráncigálni kezdi...nem volt kinn senki és én úgy döntöttem hogy valahogy kiszedem a pofájából.ki is tudtam szedni,de ezt valami figyelmeztetésnek kellett volna vennem mert onnantól kezdve borzasztóan viselkedett.nem csinálta amt kértem és ha bekeményítettem nála akkor megmakacsolta magát és elkezdett bakolni...a én lábam pedig beakadt a kenygyelbe {úgy hogy közbe nem is oltak otthon!!!:(}és én a sok bakolás és vágta után elvesztettem a onalat és puffff le a földre...de ennyivel nem úsztam meg mert a lábam még mindig be volt akadva húz a földön én meg csak csapdosom a kengyelt hogy engedje el a lábam, de semmi!azt hittem hogy vége mindennek és kitöri a karmáot, mert nem egy erős és biztonságos alulnéetből!:)utána hál istennek valamiért megállt...nem is tudtam ogy mért de már tudom...bejött a kapun egy vénember 2csődörrel és kérdezte hogy hol van keresztapám?! mondtam hogy nincs itt {de még mindig lógtam és nyugtattam Csitrit nehogy odamenyjen mert akkor baj lesz...}utána kérdezte hogy tud-e segíteni mondtam hogy megkösszönném ha kikötné a lovakat és segítene lesszálni Csitriről...ezek után derült ki hogy csak azért volt rossz a kedve mert már 3hete alig lovagoltak rajta és nem volt semmi jutalma a többiek bezzeg ehhették a cukrot...
ennyi...ez volt a legrosszabb esésem :Lilla {szélsebes}
pusy a lovacskáknak |
Szervusztok!
Remélem ismét egy jó kis történettel örvendeztethetek meg benneteket, hiszen kabaréba illő esemény történt velem szeptember elején, ami kivételesen nem esésnek tud6ó be, mivel poénos lett a végkifejlet.Nem mintha egy esés nem sikerülne poénosan, de most kivételesen senki nem esett le!
Kezdjük is rögtön!Történt ugyanis, h egyik szép vasárnap kimentem a szomszédommal a tanyájukra, ahol él egy Fanni nevezetű lipicai lovacska.Le kellet futószárazni, ezért kivittem.Mivel már kb 3 napja nem volt kint a drágám, eléggé tele volt, és a sétából hamar rohanás lett.Egyszer azonban úgy megindult, h mire észbekaptam, a futószárat is kirántotta a kezemből, és futtásnak eredt, Lilla meg utána.Mivel a karámnak is csak a tartóoszlopai vannak leásva, a ló kihaszálta a helyzetet és örülve a pillanat adta végtelen szabadságnak, nekivágott a csattanó maszlaggal benőtt végtelen rónbának, én ugyanilyen erőbedobással szaladtam a ló után, de vhogy nem tudtam utolérni- akárhogy sprinteltem utána- és szomorúan vettem tudomásul, h a ló meglépett.
A szomszéd csákó is szaladt utánunk, de látva, h nem fogjuk tudni utolérni a lovat, javasoltam neki, h menjen vissza a telepre, és jöjjön kocsival....Én eközben - mivel egy csirketelep mellett haladtam el éppen, és jöttek ki az emberkék, hogy jé!itt szaladt egy ló!!- egy jószándékú bácsikától kaptam egy jó állapotban lévő postásbiciklit- szép zöld volt meg minden- és addigis amíg jött a szomszéd, azzal eredtem a ló nyomába, aki addigra úgy felszívódott, mint a kámfor!!!nem baj!Nekiindultam, nem sok sikerrel. A horgásztavak mellett mentem, és kérdezgettem az emberkéket, hogy nem láttak-e egy "fehér" lovat erre szaladni?Hát a válasz az volt h kb egy órája jött erre egy Trabant, azóta semmi!Biztos másik irányba ment, így elindultam arra.Kb fél órát keróztam egyenesen, földúton, de lónak semmi nyoma nem volt, még a főútig is kibicikliztem, a megyetábláig, de semmi, ló még úgyse,de ember se sok, egy szál se...Vissza bicikliztem, egy horgász erre mondja, h látott egy lovat arra amerre én mentem, de én megtapasztaltam h a ló felszívódott!!!
Mostmár jött a szomszéd is, kocsival.Bedobtuk a kölcsön kerót hátra, én meg beültem a kocsiba.Úgy talán gyorsabb, és így vágtunk neki a pusztának...Leszólítottunk minden utunkba kerülő egyént, az öregembertől a pihenő földmunkásokon keresztül a traktorosokig, de 90%-ban senki semmit nem látott, lovat meg főleg nem.Közben még a tulaj csávót is felhívtuk -akié a ló-, h történt egy kis baj:elszaladt a ló, De már keressük!:)Erre neki a válsza csak annyi volt hogy:Fasza!Zsír egy helyzet mondhatom!
Már így utaztunk a szántóföldek mentén a födutakon, a végtelen pusztában egy órája, amikor egyszercsak megláttunk egy tanyát, ahol egy ló legelészett... egy pej ló -DE A MIENK SZÜRKE!!!- .Na nem baj, próba-szerencse, hátha idejött a drágánk barátkozni. Kijött egy gazda, megkérdztük.Már másfél órája kerestük, erre kiderült, h a ló már egy órája itt vendégeskedik!!!Hát, akkor nézzük meg!
Egy kis lerekesztett boxféleségben volt elszállásolva, és jól érezhette magát, mivel nagy boldogan nyerített, meg járkált is!Hát szép vagy Fanni!De az a lényeg ,h megvagy, és nem történt semmi baj veled!
Na akkor nem maradt más hátra, mint az h vigyük haza!A kantár, ami eredetileg volt rajta, elszakadt, de mindvégig a fején martadt - nem tudom h. csinálta.Így a gazda volt olyan kedves, és kölcsönadta a sajátját: egy régi igazi kocsló kantárat kapott a fejére, mond6om is: Irtó szexin mutatott benne!De tényleg!De hogy vigyük haza?
Mivel még fájt egy kicsit a háta, nem volt tanácsos ráülni.Sétálni meg nem volt kedvem, így is eleget mentem már!DE! Ott volt a bicikli bepakolva a kocsi hátuljába!Meg van a megoldás!Én kerózok a cuki kis postás keróval, a ló meg jön mellettem futószáron!Már csak kivitelezni kellett a dolgot, de sikerült!Így nem volt olyan megerőltető, és közben haladni is lehetett, mert a lóra néha rájött az ügetés, én meg tekertem, tehát gyorsabban haladtunk, minha simán csak sétáltam volna!Utánunk meg jött a szomszéd kocsival- aki utólag elárulta, h sokat kuncogott magában azon, h a lóval biciklizek!- , vicces volt, az tény!Én is vigyorogtam rajta.
Na!Végül fél óra elteltéval hazaértünk, a biciklit visszaadtam jogos tulajdonosának, a lovat haza vittük, beraktuk a bokszba, kapott kaját is, tehát el lett látva.Már csak annyi maradt hátra, h vigyük vissza a kantárat a gazdának!Elvittük neki, megköszöntük szépen, és mentünk haza.A visszafele úton kíváncsiságból lemértük, h vajon mennyit is kirándul6ott el a mi kis drágánk?Hát volt benne szusz, az biztos!Kereken 5 kilómétert ment úgy, h előtte is ment már kb. húsz perce futószáron!!!Jó nem?
Hazaérve aztán elmeséltem "kis" kalandomat néhány embernek, hát volt is sikerem vele!Barátnőmnek is elmondtam telefonon a történetet, ő csak annyit fűzött hozzá: "Tudod Lilla van aki a kutyáját sétáltatja pórázon, biciklivel, Te meg a lovat!Nincs ebben semmi!" Ez a történet tanulsága?Nem baj!De jót röhögtem rajta!Lényeg h senkinek se lett baja, és mindenki épségben hazakerült!
Remélem nektek is sikerült ezzel az igaz történettel egy kis mosolyt csalni az arcotokra, mert ilyenek nem minden nap történnek az emberrel!A következő történetre várni kell, de ha lesz, akkor meg fogom azt is írni!
Jók legyetek, és peace mindenkinek!Siasztok!Lilla/Pilla |
| Azt látom! csak én fel is tudom fogni!:) |
nem onnan, hanem oda is én.
egyébként mióta van lovaglás, van ez a szokás, csak nem csoki, hanem alkohol. de mi rotyog a fazékban? fő az egészség, ezért inkább hízunk, mint züllünk.
ha kicsit zavaros az nem a véletlen, hanem az elmém.
gy.
|
az előző hozzászólást Pilla írta! + ezt is!
|
Gyöngyi!
Ez a csoki dolog nekem vhonnan ismerős!Nem Szénásról szedted az ötletet?Ott volt ilyen rendszer! q:-) v Aki látta az esést, annak a lovas vitt egy Balatont! |
|
szia Dalma,
igazán jó írás és persze megható! ha nem láttam volna az esés ívét, még el is szomorodnék, de emlékeim szerint nagyon muris ábrázatot vágtál :(. persze a csokimmal még mindig lógsz!
gy. |
| Egyszer történt....... várjunk, azt nem tudom pontosan, hogy a gyönyörű és nemes paripa, Titán és Tóbiás, majd a két eddző Dalma és Gyöngyi együtt lovagoltak. Dalma lejártatta a lovat, Gyöngyi pedig szélsebes vad vágtába kezdett a pálya szélén, a segédeddző meg csak tanult ebből a helyes vágtából. Dalma, aki a fellegekben járt, hát az történt vele, hogy a ló, aki alatta volt és egyik percről a másikra hangszínt váltott. Az esemény egy pillanat műve volt, amikor vadul, mint egy borzadalmas bika áttért bakkugrásba, amit a fenekéből kijövő zajok tették még félelmetesebbé. Mit tehetett volna a törzsgyökeres lovas? A fellegek helyett leszállt a Földre, pedig a mennyországba repült a lelke, de a halandó teste ott hevert lenn a Földön váltig porosan és kéttségbeesetten, mert alig tudta elhinni, mi is történik vele. De eljött a megváltó, visszaállította nemesebb felünk életkedvét, ami nem is fájt már annyira és akkor lettem ég és föld közötti lovassá. Dalma |
|
szia a Pilla!
az én tapasztalatom a következő:
ne gondolkodj tovább: légy író , költő vagy jelentkezz valami valóság (tengeri)sóba! nagyon príma írás!
már alig várom új művedet: a tű a szénakazalban, avagy, hogyan vesztettem el a ... ja igen a lovamat!
tuti nagy siker lesz az is!
gy. |
|
Na sziasztok!
Pár hete (kb3) újabb élménnyel lettem gazdagabb az eséseket illetően:
De ez nem Gyöngyinél történt, hanem az állatorvosnál.Történt ugyanis h az őszi eső utáni szép napsütésben kimentünk lovagolni.Kivittük Pollikát a bogárzói pályára, és mivel én ültem rajta, én is melegíthettem be.Minden nagyon zsírul működött, még talán túl jól is, de előfordult, h néha- néha azért megbotlott. Ez nem is volt baj m nem csinálta sokszor.A doki eközben hozott egy széket a pálya közepére, és mint aki jól végezte dolgát, leült oda, és onnan sasolta h mit működök én, és alattam a ló.
Már a vágtánál tartottam, és mentem is vele néhány kört, amikor ismét észleltem a botladozás jeleit, ami -valljuk meg- vágtában ráadásul nem egy felemelő érzés. Na mindegy.Végül ez okozta a veszemet, de ne szaladjunk előre, elmesélem h is történt az eset:
Szóval a lovarda sarkát lovagoltam éppen a kényelemes tempójú vágtában, amikor is a ló úgy +botlott, h azonnal el is fikkant, és vele együtt én is.Mindebből és csak annyit érzékeltem, h a látóteremből a ló nyaka fokozatosan rövidül, majd eltűnik, aztán következtem én: a lendület annyira magával ragadt, h kénytelen voltam előre katapultálni - mint egy vadászpilóta a repülőből:) - és egy tigrisbukfenc formájában a földet megközelíteni és ott maradni.
Mindezt követően persze egyből felugrottam, és siettem a lóhoz, aki ezalatt szintén földön fefve maradt, és amikor odaértam hozzá - de ekkor már a doki is odaszaladt hozzánk - annyira megviselhették a történtek, h kihasználva az alkalmat, jobbanmondva azt h közelebb került a földhöz ő is, a drágám elkezdett a fűből fekve csemegézni!Hát nem aranyos? kérdezem én!Ez valószínűleg szörnyű trauma lehett számára, h még a kajálás is eszébe jutott!
Végül sikeresen felkelt a rövidke falatozás után, leporoltuk a nyerget, és én is visszaültem rá, és továább kentük azt amit elkezdtünk.Mondanom sem kell minden a legnyagyobb rendben folyt ezután, egy szem botladozás nem volt, sőt még a doki is meggyűrte egy kicsit.
Most is sikerült úgy esnem h hál' Istennek nem lett semmi bajom.Én a kb 7 éves lovas pályafutásom alatt eddig azt szűrtem le h a kisebb méretű lovakról lehet a legnagyobbat vágódni: eddig ha estem, a sérüléseimet is csak az ilyenekről való távozás következtében szedtem össze.Pollika a nyagyló kategóriába tartozik, a min. 170-es marmagasságával, és tényleg nem lett semmi bajom belőle. Ti mit szóltok?És milyenek a tapasztalataitok az esésekkel kapcs? Mert én ezekre a +állapításokra jutottam, és ezzel a 15. esésem is ki lett pipálva, nem mintha szerettem volna!:-D
Jók legyetek, nekem nemsokára kezdődik a matekórám, mivel csináltam magamnak most reggel 1 lyukasat, így írtam meg kis történetemet!Remélem örültök neki!:)Na legyetek rosszak addigis, amíg találkozunk, és ügyesen lovagoljatok! Pápá! Pilla voltam |
|
Sziasztok!
Nekem is volt már pár esésem de ebből most 2-őt leírok.
Az egyik az volt hogy kimentünk terepre és kifele semmi gond sem volt visszafele már annál inkább. Sábán ültem és elkezdett bakolni miközben vágtatott vissza Komóhoz én egy darabig tartottam magam de egy idő után nem bírtam tovább. És hát leestem róla a hátamra még szerencse hogy sár volt és ott csúsztam vagy 1-2 métert a hátam csupa sár lett.
A másik esés az Dunakilitin történt amikor Jennivel kimentünk terepre Csinossal mind a ketten rajta ültünk és szőrén. Egy kisebb dombrol mentünk le de Csinos beugrott vágtába meg egy picit bakolt mi ott lógtunk a nyakán nem bírtuk tovább tartani egymást és leestünk Jenni akezemre esett én meg rá. Csinos az bevágtatott a faluba és egy házba bírtuk megfogni nagyon megilyedtünk hogy mi lesz vele.
Réka |
|
Ne féljj Lilla,mert én is tudnék erröl beszélni de inkább nem oktatok hanem mesélek!
Nah szóval az elsö ilyen élményem még egész kezdö koromban volt Natasán.Kimentünk
egy nagy füves térre,ott tanultam ügetni.Eléggé fújt a szél és egyszercsak meglátott Nati egy fóliát amiott lobogott a levegöben.Azzal a lendülettel bevágtatott velem a homokos területre.De ha ez még nem lett volna elég egy kezdö számára!Ugyanis 3 kancának volt csikója és Nata hívta az övét amikor megállt a homokon.De nem az övé jött hanem a másik kettöé.Ezért ágaskodott és bakoltt egyett.Ott lógtam a nyában mint egy lajhár amíg abba nem hagyta azán letettem alábam és megvártam még a csikó beér.Ezek után visszamentem lovagolni!
Hát a másik eset nem volt ilyen mókás!Télen lovagoltam Bube-n.Minden a legnagyobb rendben ment amíg nem kezdett el hintázni.Úgy dobálta az elejét és a hátulját hogy azt sem tudtam mi van.Egy ideig fennt bírtam maradni,aztán megadtam magam és feljel elöre fagyott talajra estem.De ö még mindég nem hagyta abba a bakolást és ott ugrált körülöttem.Elöször összekuporodtam,aztán láttam hogy rohamosan közelít felém felpattantam de éreztem hogy vmi nincs rendben.Nem bírtam ez egyik lábamra ráállni.Nagyon megijedtem.Bevittek a kórházba és kiderült,hogy részleges ínszalagszakadásom van.Még rengeteg ilyen élményem van de nem írom le az összeset egyszerre!!
Szia mindenkinek: Jenni |
|
Hát erről én regényt tudnék írni!
A lóról való esés maga a művészet, ha engem kérdeztek!Lényegében ez is a repülés érzetét nyújtja, csak kicsit másképp és az a jó benne h általában nem számítasz rá v csak sejted h be fog következni a nem várt esemény, ami az esetek nagy százalékában nem nyújt kellemes érzést!Ettől függetlenül úgy gondolom h aki igazán jó lovas akar lenni, annak mindenképpen + kell tapasztalnia ezt a részét is a lovaglásnak mivel ez is szerves részét képezi a sportnak, még akkor is ha ritkán részesülünk ebben a felettéb sem kellemes élményben!Persze nem törvényszerű, h ha bakkol 1et a ló, már 1ből le kell zúgni róla!A jobbak - akik már rendelkeznek némi rutinnal, mint pl. én is - azt mondják h ha esés gyanús lesz a helyzet, akkor igyekezzünk a súlypontunkat hátrább helyezni a lovon - hátradőlni- és keresni vmi biztos kapaszkodót - ami a nyereg szokott lenni, nem a szár, mivel ha húzni kezdjük, akkor fájdalmat okoz6unk vele a lónak, és még jobban hanyattvágja magát- így könnyebben át lehet vészelni a nehéz pillanatokat!ez garantált!
Remélem hasznos iformációval szolgáltam számotokra kedves lovastársaim, majd ha eszembe jut vmi azt még megírom!Jók legyetek!Sziasztok Pilla/Lilla voltam | |
[20-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
muszáj volt
Új bejegyzés
Frissítés
